KommunikációDinamika

Bevezetés

 

A KommunikációDinamika eredete egy 2000-ben indított tréninghez nyúlik vissza.

A tréning alkalmain egy asztal körül ültünk, körülbelül tízen, és önmagunkról, a kapcsolatainkról, illetve arról beszélgettünk, hogyan vagyunk egymással. Ezeknek a beszélgetéseknek volt egy különleges atmoszférája, amit korábban sehol máshol nem tapasztaltam. Néhányan azért jártak, mert tanulni akartak valamit magukról, néhányunkat a módszerek érdekelték, ám a többség egyszerűen azért jött el újra és újra, mert szeretett ebben a közegben lenni.

Olyanná váltunk egymásnak, mint egy szerető család.
A találkozások között is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, és egyre mélyebb dolgokat osztottunk meg egymással. Erősen hatott az énképünkre, az identitásunkra annak tudata, hogy ebbe a csoportba tartozunk.

A csoportmunka egyik legfontosabb eleme a visszajelzés volt, amikor egyszerűen visszajeleztük a másiknak, hogyan hat ránk az, amit éppen akkor megosztott. Én gyakran visszakaptam a félénkségemet, az arcomra kiülő feszültséget, és az örömet, amit akkor éltek át, amikor épp nem voltam bezárva, mert olyankor szokatlanul kedves és közvetlen tudtam lenni.

 

Úgy tudtunk őszinték lenni még a konfrontatív visszajelzéseinkben is, hogy az a másikból harag vagy szégyen helyett tiszteletet és hálát váltott ki.

Ebben a csoportban tapasztaltam meg elsőként az egyenes, építő szándékú konfrontáció elemi erejét. 

Az, hogy elmondhattam valakinek, számomra ellenszenves, ahogy ismétlődően körbejár egy témát, vagy az, amilyen lomha, vontatott módon beszél, úgy, hogy ettől javult a viszonyunk, felszabadító hatású volt.

 

Az, hogy én szabadon beszélhetek a negatív érzéseimről is, olyan élmény volt, mint 6 órás gyaloglás után végre ledőlni egy kényelmes fotelbe.

Pár évre rá nyilvánvaló lett, hogy ennek a csoportnak az inspirációja mentén ennek a kapcsolati kultúrának az építése köré fogom szervezni az egész életemet. Semmire nem vágytam jobban, mint arra, hogy ebben a fajta hangulatban élhessek és kapcsolódjak.
Ezzel a csoporttal indult az a több évet átívelő munka, amelynek az eredményeire építve most ezt a cikksorozatot elindítom.

A kommunikációs folyamatok sajátos modellezésével, a modellek eredményeinek akciókba fordításával, és egy abból felépített kommunikációs módszertan bemutatásával foglalkozom tehát ebben az írásomban.

A bemutatott kommunikációs módszer középpontjában a számunkra fontos kapcsolataink építése, fejlesztése áll. Az építés itt nem új kapcsolatok kialakítására, hanem a meglévők fejlesztésére, fenntartására, értékeinek megőrzésére utal.

Kísérletet teszek arra, hogy a kommunikációs folyamatokat két ember többé-kevésbé szinkronizált mozgásaként, gyakran táncaként ábrázoljam, és így tegyem láthatóvá azokat a mozdulatokat, amelyek hatásai nap-mint nap érnek bennünket interakcióink során.
Vannak olyan mozdulatok, érintések, amelyek jólesőek, míg mások fájdalmat okoznak. Gondolj csak egy kedves szóra, amely simogatáshoz hasonló, vagy egy indulatos kritikára, amely pont úgy hat, mint egy hatalmas pofon. Az egyik üzenetváltás boxhoz, a másik cselgáncshoz, a harmadik tangóhoz hasonlít. Az egyik építően, a másik rombolóan hat ránk.

Ha eljutunk odáig, hogy látjuk a mozdulatokat, amelyeket teszünk, és látjuk a mozgások sorozatát is, egyetlen lépésre vagyunk csupán attól, hogy felfedezzük és korrigáljuk azokat a hibákat, amelyek eredményeképpen néha egymásnak ütközünk, egymás lábára lépünk, vagy egyensúlyunkat elveszítve mindketten a földre huppanunk.

A megértéseinket praktikus tudássá formáljuk tehát, hiszen számodra feltehetően a kommunikáció általános modellezésénél sokkal fontosabb az, hogy választ kapj arra a kérdésedre:

„Hogyan és mit mondjak holnap a kedvesemnek/munkatársamnak/gyermekemnek, amikor újra megkeres azzal, amin egy hónapja rágódunk, és amire eddig nem tudtam még jó megoldást találni?”

A célom az, hogy egy praktikusan jól használható eszközt, eszközrendszert nyújtsak át, amely segítségével a szeretteiddel, illetve a számodra fontos emberekkel tartósan fejlődő, bizalom alapú viszonyban maradhass.

Szerző: Bőr Róbert