Az ismétlés ereje

JátszmaDinamika 2. rész

 

 

Amikor az ismételt köreinkre gondolunk, többnyire azok a kapcsolati események jutnak az eszünkbe, amelyekben látványosan, érzelmek hevében történik valami. Megismerünk valakit, egymásba szeretünk, jönnek a nehézségek, fokozódnak a konfliktusok, szakítunk majd gyászolunk – hogy egy általános példával éljek.

Amikor az ismétlő ciklus azon mozzanatát próbáltam megragadni, amelyben a legtöbb a könnyen mozgósítható erőforrás, az a lépés emelkedett ki a tudatomban, amelyre valószínűleg kevesen gondolnak.
Ahogy a konfliktusos helyzetek megoldásában óriási szerepe van annak, hogyan kezeljük a konfliktusmentes időszakokat, úgy a játszmakörök átírásával kapcsolatban is különösen fontos annak az időnek a használata, amikor éppen – úgy hisszük – nem vagyunk benne a körfolyamatban.

Pedig benne vagyunk…

Amikor az ismerkedéstől végül eljutunk a szakításig, méltán gondolhatnánk, hogy a ciklus bezárult, pedig még nincs befejezve a dolog. Akkor lenne, ha a szakítást nem követné egy újabb szakítás, amelyet hasonló ívet bejárva, hasonló hangulatba érkezve termelünk újra. A szakítás és az új kapcsolat megnyitása között két olyan lépés is található, amelyeket átírva a körfolyamat már nem követhetné az addig kialakított menetrendet, nem “ismételhetné önmagát”.

Éppen a konfliktus átmeneti távolléte adja a lehetőséget arra, hogy feldolgozzunk, tudatosítsunk, tanuljunk és – még ha furcsán is hangzik – felkészüljünk egy újabb megmérettetésre.

A “pihenőidő” egyik lépése a “Lebegtetés”, amiről egy következő cikkemben fogok részletesen írni, a másik a másik pedig a bagatellizálás. Éppen ez az utóbbi az a lépés, amely a “pihenőidőben” rejlő átgondolás és erőforrásrendezés lehetőségét szabotálja, s mint ilyen a folyamat átírásának legnagyobb akadályát teremti meg.

Ha összevesztünk, előbb-utóbb megnyugszunk, és ha megnyugodtunk, feldolgozzuk a történteket. Ha feldolgoztuk, megbeszéljük, és ha megbeszéltük, újból szeretjük egymást. Ezzel a konfliktusnak értelmet adtunk.

A bagatellizálás a játszmakör szerves része. Mint minden lépés a folyamatban, ez is arról gondoskodik, hogy a következő lépésig elvezessen. Ez adja a lényegét. Ugyanolyan eleme a mintázatodnak, mint azok, amelyeket az aktív konfliktusban átélsz. Nincs közöttük lényegi különbség – mindegyik szükséges és nélkülözhetetlen elem. A bagatellizálás lényege: az ismétlés jelentőségét megtagadni és ezzel megtagadni a szembesülés, elfogadás, megértés és átalakítás lehetőségét.
 

Talán 10 éve már, hogy ugyanazt az ívet járod be a kapcsolataid szervezésében? Vagy húsz is megvan az már? Nem ritkaság, sőt!

Aki negyven éves, sok esetben 20 éves kora óta énekli ugyanazt a dallamot. A dallam részévé vált a jelmondat: “Legközelebb majd máshogy lesz.” vagy “A partner volt a hibás.” Pedig nem ő volt, még mindig és már megint nem ő volt! Ráment húsz éved, majd még tíz, és még mindig abban bízol, hogy legközelebb más lesz. Nem látod, hogy amikor ezt gondolod, ugyanazon a sínen vagy, amely kérlelhetetlenül a szakításhoz fog vezetni. Éppen arról gondoskodsz, hogy legyen még egy hasonló köröd.

 

Mert mitől lenne más a következő?

 

A játszmákkal való foglalkozásom korai éveiben találkoztam az ÉletJátszma kifejezéssel, amely definíció szerint: “Az a játszma folyamat, amit életfogytig ismétlünk”. A folyamat súlyától függően azt is mondhatjuk: az a folyamat, amibe végül belehalunk. A játszmáinkba az egész korábbi életünk belevetül. A játszmáink biztonságot adnak, minden újabb ciklus által erősödnek, az évek múlásával és a személyiség rögzülésével egyre kényszerítőbbé válnak, beléjük vegyül a sorsszerűség, a komfortzóna védelmének beszűkítő hatása és még sorolhatnám. Még az emberi kapcsolatainkat is a körünkhöz illeszkedően szervezzük magunk köré: olyan közeget keresünk, amelyben az emberek akként tekintenek ránk, ahogyan mi tekintünk magunkra az ismételt köreink fényében. Ezzel még a külvilágunk motiváló hatása is csökken arra, hogy a folyamatot átalakítsuk.

 

Mi ebből a kiút?

 

Vannak kérdések, melyekre válaszolva kiderítheted, hogy az ismételt köreid tekintetében hol jársz most, milyen stádiumba jutottál el. A stádiumokról az előző cikkemben olvashatsz: JátszmaDinamika – bevezetés

Ha az alábbi kérdések mindegyikére igen a válaszod, akkor elérted az ötödik, a “Kormányos” szintjét, ami az első lépcső, amelyben a mintázat megbomlik.

A Kományosnak az alábbiak összességére van szüksége ahhoz, hogy a célzott irányba vezesse a hajót:

• Észre kell vennie, hogy eltért a kívánatos iránytól
• Tudnia kell, melyik az a mozdulatsor, amellyel az irányt korrigálni tudja
• Ehhez tudnia kell a mozdulatai következményeit, vagyis azt, hogy mi a tartósan jó megoldás a helyzetre.
• Figyelemmel kell lennie a hajó méreteire, a szél irányára, erejére, a hullámok nagyságára, és ezek ismeretében kell döntenie arról, milyen irányba fordul, tudva jól, hogy az elfordult helyzetben milyen további hatások érik majd.
• Gondoskodnia kell arról, hogy a kívánt mozdulatot meg tudja tenni akkor is, amikor esik az eső, villámlik, csupa víz a fedélzet és alig lehet látni valamit.

A kérdések feléd tehát a következők:

• Látod-e pontosan azokat a lépéseket, ahol eltérsz a kapcsolat konstruktív kereteitől? Vagyis felismerted-e már azokat a pontokat, ahol támadsz vagy védekezel, ahol bántasz vagy menekülsz?
• Tudod-e, mely pontokon színezed át a valóságodat sötétre? Tudod-e, hol torzítasz, hol válik rombolóvá számodra és a környezeted számára az, ahogy a helyzetben önmagadra és a többiekre tekintesz?
• Meghoztál-e egyértelműen egy elhatározást, hogy ha a folyamatod valamelyik pontjára érsz, valamit másképp teszel majd, és megfogalmaztad-e pontosan, mit és hogyan?
• Biztos vagy-e abban, hogy az elhatározásod mindkettőtök számára előrevivő lesz és alkalmas arra, hogy egy felemelő spirált építsen a lefelé húzó helyére?
• És végül: biztos vagy-e abban, hogy amikor eljön a nehéz pillanat és valami egészen más tudatállapotban, hangulatban leszel majd, amikor mások lesznek az igényeid mint most, amikor más lesz fontos és kívánatos, tartani fogod magad a döntéshez, amelyet most megfogalmaztál?

Amennyiben bármelyik kérdésre “nem” a válaszod, úgy nagy valószínűséggel éppen most is a játszmaköröd következő ciklusának előkészítésén, vagy az aktuális ciklus szokásos befejezésén dolgozol.
Amennyiben bármelyik kérdésre “nem” a válaszod, úgy a Kormányost megelőző lépések valamelyikével van még dolgod.

Talán te is emlékszel erre a jelenetre a Mátrix című filmből:

Neo kinyitja az ajtót és próbál kilépni az autóból a zuhogó esőbe.

• Trinity: “Kérlek, Neo. Bíznod kell bennem.”
• Neo: “Miért?”
• Trinity: “Azért, mert ott már jártál. Ismered azt az utat. Pontosan tudod, hova vezet.”

Lehet, hogy még nem ismerted fel, hogy éppen most indulsz vissza az új határáról a régibe. Ha így áll is a helyzet, az még nem azt jelenti, hogy a hajód szükségszerűen újra zátonyra fut majd. Mindössze annyit jelent, hogy segítségre, vezetésre, támogatásra van szükséged még ahhoz, hogy önállóvá válj a hajód biztonságos vezetésében. Ekkor az a kérdés, mennyire veszed a jelen helyzetet komolyan. Eleged van-e már a köreidből? Eleged van-e már abból is, hogy eleged van?

Megteszed-e a legelső, szükségszerű lépést az átalakítás felé, amely a helyzeted felismerésének és elismerésének a jegyében áll: kérsz-e segítséget?

Szerző: Bőr Róbert